Az OBD2

Sokan találkotunk már az “OBD” vagy “OBD2” kifejezésekkel, és talán a leggyakrabban a rettegett „Check engine” piktogram jut róla az eszünkbe. Az OBD rendszerek azonban ennél jóval többet takarnak. Ezek a funkciók az autó fedélzeti számítógépének részei, mégis nagyon keveset tudunk róluk. Bár a mindennapi életben is igen hasznosak lehetnek, ezért érdemes egy kicsit áttekinteni a történetüket és funkciójukat.

Mi az OBD (fedélzeti diagnosztika)?

Az OBD (fedélzeti diagnosztika)) egy olyan gépjármű-elektronikai rendszer, amely képes az öndiagnosztikára, felismeri és jelzi a járműben fellelhető esetleges problémákat. Lehetővé teszi az autótulajdonos vagy a gépkocsiszerelő számára az autó műszaki állapotára vonatkozó információk leolvasását, és ezáltal az esetleges problémák megoldását.

Az OBD2 mozaikszó a fedélzeti diagnosztika rövidítése (on-board-diagnostic). A rendszer alapvetően segít az autó aktuális állapotának diagnosztizálásában, és képes megjósolni a lehetséges jövőbeli károkat vagy baleseteket. Az információgyűjtés szempontjából az “ECU” gyakorlatilag a jármű agya.

A járműben található számos érzékelő jeleket küld a jármű számítógépének, az elektronikus vezérlőegységnek (ECU). Az ECU felhasználja a kapott jelet/információt, és különböző elemeket állít be a megfelelő sorrendben.

Az OBD2 története

A fedélzeti diagnosztika története az 1960-as évekre nyúlik vissza. Több szervezet hozta létre a szabvány alapjait, köztük a Kaliforniai Légierő Bizottság (CARB), a Gépjárműmérnökök Társasága (SAE), a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) és a Környezetvédelmi Ügynökség (EPA). A szabványosítás előtt a gyártók saját rendszereket hoztak létre, és az egyes autógyártó cégek eszközeinek (és néha ugyanazon gyártó modelljeinek) saját egyedi csatlakozótípusuk, elektronikus interfész követelményei voltak. A problémák jelentésére pedig gyakran saját kódokat használtak.

Az OBD történetének legfontosabb állomásai

1968 – A Volkswagen bemutatta az első szkennelési képességgel rendelkező OBD-számítógépes rendszert.

1978 – A Datsun bevezetett egy egyszerű OBD-rendszert korlátozott, nem szabványosított képességekkel.

1979 – A Society of Automotive Engineers (SAE) szabványosított diagnosztikai csatlakozót és diagnosztikai tesztjeleket javasolt.

1980 – A GM bevezetett egy saját fejlesztésű interfészt és protokollt, amely RS-232 interfészen keresztül, vagy egyszerűbben, a Check Engine Light villogtatásával képes motordiagnosztikát biztosítani.

1988 – A fedélzeti diagnosztika szabványosítása az 1980-as évek végén következett be, miután az SAE 1988-as ajánlása szabványos csatlakozót és diagnosztikai jelkészletet követelt.

1991 – Kalifornia állam előírta, hogy minden járműnek rendelkeznie kell valamilyen alapvető fedélzeti diagnosztikai rendszerrel. Ezt nevezik OBD1-nek.

1994 – Kalifornia állam előírta, hogy 1996-tól kezdődően az államban értékesített összes járműnek rendelkeznie kell az SAE ajánlásának megfelelő OBD-vel, amelyet ma OBD2-nek neveznek. Ez abból a törekvésből fakadt, hogy az egész területre kiterjedő károsanyag-kibocsátási vizsgálatot végezzenek. Az OBD2 egy sor szabványosított diagnosztikai hibakódot (DTC) tartalmazott.

1996 – Az OBD2 kötelezővé válik az Egyesült Államokban gyártott összes autó számára.

2001 – Az EOBD (az OBD európai változata) kötelezővé válik az Európai Unió (EU) összes benzinüzemű járművére.

2003 – Az EOBD kötelezővé válik minden dízelüzemű járműre az EU-ban.

2008 – 2008-tól kezdve az Egyesült Államokban minden járműnek az ISO 15765-4 szabványban meghatározott vezérlőhálózaton keresztül OBD2-t kell végrehajtania.

Miért fontos az OBD?

A fedélzeti diagnosztika (OBD) rendkívül fontos és hasznos társ mind a személyes autóhasználat, mind az üzleti flottakezelés szintjén. Figyeli és méri a jármű/járművek általános műszaki állapotát és a vezetési mintát. Használata fokozottan ajánlott azoknál a cégeknél, ahol nagyszámú gépjárművet használnak mindennapos szinten.

 Személyes használat: 

Az OBD-t legtöbb esetben személyes használatban lévő autóknál használjuk az autó aktuális műszaki állapotának felmérésére. A OBD típusa alapján azonban rengeteg plusz funkciót lehet beállítani, mint például ütközésérzékelés, távindítás és még sok más.

 Üzleti/flottamenedzsment felhasználás: 

Itt is lehetőség nyílik az egyes járművek általános műszaki állapotának felmérésére, sőt figyelemmel tudjuk kísérni a járművek alkatrészeinek kopását, és azt, hogy ezek mikor szorulnak cserére. Azt is láthatjuk, hogy melyek a gyorsabban kopó alkatrészek, illetve sok probléma még az előtt diagnosztizálható, mielőtt valójában megjelenne. Az OBD tehát hatékonyan és proaktív módon támogatja a flottakezelést.

Az OBD az autó számos szempontját méri, például a sebességet, az üresjárati időt, a vezetési viselkedést és még sok mást.

Hol található az autóban az OBD2 csatlakozó?

Egy átlagos személygépkocsiban az OBD2-port a vezető felöli oldalon, a műszerfal alsó részén található. A jármű típusától függően maga a port többféle lehet: 6 tűs, 9 tűs vagy maximálisan 16 tűs konfigurációjú. A port helye autónként változik, de leggyakrabban a jármű kormánykereke alatt található.

Majdnem minden újabb autó támogatja az OBD2-t, és a legtöbb CAN (ISO 15765) rendszeren fut. A régebbi autók esetében ügyeljünk arra, hogy még ha van is 16 tűs OBD2 csatlakozó, előfordulhat, hogy az nem támogatja az OBD2-t. A megfelelőség megállapításának egyik módja az, ha beazonosítjuk, hogy hol és mikor vásárolták az autót újonnan.

Mi a különbség az OBD és az OBDII között?

Ha egyszerűen szeretnénk megfogalmazni a különbséget, az OBD2 nem más, mint az OBD vagy OBD1 következő, modernebb generációja. Az OBD1 eredetileg külsőleg csatlakozott az autó konzoljához, míg az OBD2 már magába a járműbe van beépítve. Az eredeti OBD-t az OBD2 megjelenéséig, az 1990-es évek elejéig használták. A károsanyag-kibocsátást szabályozó rendszer vizsgálatakor az ODB2 a jármű paraméterei tekintetében jobb eredményeket képes felmutatni.

Mi a WWH-OBD?

A WWH-OBD a World Wide Harmonized On-Board Diagnosztika rövidítése. Ez egy járműdiagnosztikára kifejlesztett nemzetközi szabvány, amelyet az ENSZ a Globális Műszaki Előírások (GTR) megbízásának részeként hajtott végre. A szabvány magában foglalja a járműadatok, például a kibocsátási teljesítmény és a motorhibakódok nyomon követését.

Az OBD2-ről érhető adatok

Az OBD2 hozzáférést biztosít az állapotinformációkhoz és a diagnosztikai hibakódokhoz (DTC-k) a h ajtóműre (motor és sebességváltó) és kibocsátás-szabályozó rendszerekre vonatkozóan. Ezeken kívül az OBD2 segítségével hozzáférhetünk még olyan járműinformációkhoz is, mint például az járműazonosító szám/alvázszám (VIN), kalibrációs azonosítószám, gyújtásszámláló és a kibocsátás-ellenőrző rendszer számlálói.

Amikor szervizbe visszük az autónkat, a szerelő egy szkennert csatlakoztat az autó OBD-portjához, az eszköz segítségével képes leolvasni az esetleges hibakódokat és azonosítani a problémát. Így a szerelő pontosan diagnosztizálhatja a hibát, gyorsan megvizsgálhatja a járművet, és kijavíthatja a hibát, mielőtt az komolyabb problémákat, esetleg balesetet okozna.

OBD2 és adathozzáférés

Az OBD2 porton keresztül rengeteg adat lekérdezhető. A port hozzáférést biztosít az állapotinformációkhoz és a diagnosztikai hibakódokhoz (DTC-k) a hajtáslánc és a kibocsátás-szabályozó rendszerekhez és sok máshoz.

A 10 OBD2 szolgáltatás (más néven üzemmód)

A SAE J1979 OBD2 szabványban leírtak szerint 10 OBD2 diagnosztikai szolgáltatás (vagy üzemmód) létezik. Az 1. mód az aktuális adatokat mutatja, és olyan valós idejű paraméterek megtekintésére szolgál, mint a jármű sebessége, fordulatszám, gázpedál állás stb. A többi üzemmód például a diagnosztikai hibakódok (DTC-k) megjelenítésére/törlésére és az állóképes adatok megjelenítésére szolgál. A gyártóknak nem kell támogatniuk az összes diagnosztikai szolgáltatást – és támogathatják a 10 szolgáltatáson kívüli üzemmódokat is (azaz a gyártóspecifikus OBD2-szolgáltatásokat).

OBD2 adatnaplózás – néhány felhasználási példa

A személygépkocsik és könnyű tehergépkocsik OBD2-adatai különböző esetekben használhatók fel. Ezek közül az alábbiakat szeretnénk kiemelni: